bertaa-harmincöt_hónap_2017-maj.pdf | |
File Size: | 197 kb |
File Type: |
(Az eredeti novella, melynek egyszerűsített részletét közöljük, a Körkép 2016, 13. oldalán jelent meg.)
Harmincöt hónap (részlet)
(Berta Ádám nyomán)
Fogta a csokor friss nárciszt, kivette a kővázából, a kukához ment vele, kicsit megtépázta, aztán kihajította. Ezután eligazította a teljesen azonosnak látszó csokor friss nárciszt a kővázában. Még álldogállt egy kicsit a sír előtt, aztán azt suttogta: „Nyugodj békében”, megfordult, és hazaballagott.
Igazság szerint kicsit elbizonytalanodott, mielőtt megtépázta és kivágta a csokrot. Neki is feltűnt, hogy ugyanolyan virágot hozott, mint amit a vázában talált. Az ábécé előtt vette a kispiacon. Elbizonytalanodott, mert átfutott az agyán, mi értelme kidobni csak azért, hogy a helyére tehesse a másikat. Egyformák. De aztán győzött a megszokás, megtépázta és kihajította. Mindig így tett. Kezdetben a megszokás vezérelte: hogy jön ahhoz az a nő, hogy virágot hozzon a megboldogult urának. „Az a nő”- mindig így hivatkozott rá magában. De a felháborodás mostanra megkopott, és most először a két csokor is teljesen egyforma volt. Még ha piros tulipánt rak a sárga nárcisz helyébe? Nem tagadhatta le maga előtt a helyzet iróniáját. Ő is mindig olyan virágot vett, ami éppen a keze ügyébe került, meg a másik is. Egy-egy fajta vissza-visszatért, de a választásaik nem szűkültek le annyira, hogy kiszámíthatóvá váljanak.
Juli mindig vasárnap délelőtt ment a temetőbe. Nem tudta, és meg se próbálta kitalálni, Vili özvegye mikor járhat ki. Vili harmincöt hónapja halt meg, és Juli előtte kábé négy évig volt a szeretője. Furán hangozhat, de Vili házassága se tartott sokkal tovább. Második házasság volt, az infarktus előtt nem egész hat évvel vette el Katalint. Juli félig-meddig értette, cirka két évvel az újranősülés után hogyan bonyolódhat egy pasi, nem mellesleg ötvenen és túl, tartós szerelmi háromszögbe. Van, aki nyilván azt se értené, miért vesz el valaki ötvenöt évesen egy nőt, ha utána megcsalja. Nem létezik, hogy ennyire nincs önismerete. Netán direkt élvezi? Persze, akár értetlenkedik az ember, akár Julihoz hasonlóan érteni véli, legalábbis részint, mi játszódhatott le Vili fejében, szívében és életében a 2005-ös, igen zűrös nyár során, az empátia illúziója vagy annak hiánya mindenképpen sematikus megközelítésből adódik. Márpedig Juli meg volt győződve arról – és milyen sok szerelem épül erre az érzésre! -, hogy a kettejük közötti kapocsnak sémákhoz, szabályszerűségekhez semmi köze.
[Haladó nyelvtanulóknak ajánljuk. VM]
Harmincöt hónap (részlet)
(Berta Ádám nyomán)
Fogta a csokor friss nárciszt, kivette a kővázából, a kukához ment vele, kicsit megtépázta, aztán kihajította. Ezután eligazította a teljesen azonosnak látszó csokor friss nárciszt a kővázában. Még álldogállt egy kicsit a sír előtt, aztán azt suttogta: „Nyugodj békében”, megfordult, és hazaballagott.
Igazság szerint kicsit elbizonytalanodott, mielőtt megtépázta és kivágta a csokrot. Neki is feltűnt, hogy ugyanolyan virágot hozott, mint amit a vázában talált. Az ábécé előtt vette a kispiacon. Elbizonytalanodott, mert átfutott az agyán, mi értelme kidobni csak azért, hogy a helyére tehesse a másikat. Egyformák. De aztán győzött a megszokás, megtépázta és kihajította. Mindig így tett. Kezdetben a megszokás vezérelte: hogy jön ahhoz az a nő, hogy virágot hozzon a megboldogult urának. „Az a nő”- mindig így hivatkozott rá magában. De a felháborodás mostanra megkopott, és most először a két csokor is teljesen egyforma volt. Még ha piros tulipánt rak a sárga nárcisz helyébe? Nem tagadhatta le maga előtt a helyzet iróniáját. Ő is mindig olyan virágot vett, ami éppen a keze ügyébe került, meg a másik is. Egy-egy fajta vissza-visszatért, de a választásaik nem szűkültek le annyira, hogy kiszámíthatóvá váljanak.
Juli mindig vasárnap délelőtt ment a temetőbe. Nem tudta, és meg se próbálta kitalálni, Vili özvegye mikor járhat ki. Vili harmincöt hónapja halt meg, és Juli előtte kábé négy évig volt a szeretője. Furán hangozhat, de Vili házassága se tartott sokkal tovább. Második házasság volt, az infarktus előtt nem egész hat évvel vette el Katalint. Juli félig-meddig értette, cirka két évvel az újranősülés után hogyan bonyolódhat egy pasi, nem mellesleg ötvenen és túl, tartós szerelmi háromszögbe. Van, aki nyilván azt se értené, miért vesz el valaki ötvenöt évesen egy nőt, ha utána megcsalja. Nem létezik, hogy ennyire nincs önismerete. Netán direkt élvezi? Persze, akár értetlenkedik az ember, akár Julihoz hasonlóan érteni véli, legalábbis részint, mi játszódhatott le Vili fejében, szívében és életében a 2005-ös, igen zűrös nyár során, az empátia illúziója vagy annak hiánya mindenképpen sematikus megközelítésből adódik. Márpedig Juli meg volt győződve arról – és milyen sok szerelem épül erre az érzésre! -, hogy a kettejük közötti kapocsnak sémákhoz, szabályszerűségekhez semmi köze.
[Haladó nyelvtanulóknak ajánljuk. VM]