Finy Petra:
Víztükör (2. rész)
Körkép 2018. 81. oldal
Glendel Gréta remegve tápászkodik ki a medencéből. Ugyan nemet is mondhatna. De mégis kijön. Azért ő is kíváncsi, mi van Isti bával.
Hogy összeaszott ez az ember! Mintha egy gonosz szellem kiszívta volna belőle az életet. Talán alkoholista is. Felragyog a piros bőr. Biztosan az.
- Hallom, a lányod is ügyesen úszik, Grétike! Nem fog versenyezni?
- Kizárt dolog. – Gréta hiába próbálja előbányászni a fogai közül azt a sértést, amivel megbosszulhatná azt a rengeteg évet! Azt a rengeteg kínt.
- Jól tartod magad. Gyakran úszol? – cseveg tovább a kehes edző.
- Soha. Most vagyok először vízben. Gréta keze ökölbe szorul. Pedig mennyit várt erre a pillanatra, hogy jól lehordja a férfit a sárga földig! Aztán itt áll előtte megkukulva, némán, mint hét-nyolc éves korában. Hát egy szót sem bír kinyögni? Dermedt tekintettel néz, sírni lenne kedve.
Akkor legalább megátkozom magamban. Kívánok neki valami nagyon-nagyon rosszat. Balesetet. Vagy mit tudom én. Egy beteg gyereket, aki járni is alig tud. Ránéz Isti bá ráncos arcára. Hisz ez nagyon öreg! Rendben, akkor egy beteg unokája.
- Jót beszélgettünk, Grétikém, de most mennem kell. Vár a családom. Az ott a fiam és a feleségem. Megyek!
- Van fia? – ámul el Gréta, és a távolban feltűnő, körülbelül vele egyidős férfit kezdi el mustrálni.
- Nem vertem nagydobra a létezését – magyarázza az edző kényszeredetten. Láthatóan menne már.
- Hát nem – erősíti meg a volt úszó, miközben le nem veszi a szemét Isti bá fiáról. Arcán ijedt iszony. Akármennyire is próbálja leplezni az érzéseit, nem tudja.
- Pont az ilyen arckifejezések miatt titkoltam őt. Pont az ilyenek miatt – mutat az edző ujjával Gréta fejére. Majd megkeseredett vonásokkal odalép idős feleségéhez. Átveszi a nőtől a gyerekük támogatását. A férfi lába kacska, és kifelé hajlik. Járásra alkalmatlan, csak tipegni, sántikálni lehet vele. Karjai görcsbe rándulva lógnak a mellkasa előtt, időnként meglibbennek, mintha széllökés taszítaná meg őket.
Isti bá fia ekkor Grétára emeli tekintetét. Hosszan bámulja. Állandóan szétnyílt szájából nyál csorog. Az anyja rászól:
- Nem illik megbámulni másokat.
- De hát ő is bámul engem – nyökögi nehezen artikulálva, esetlen hangon.
Gréta ekkorra elkapja a fejét, és visszaugrik a medencébe. Leúszik úgy ötven métert, hogy egyszer sem vesz levegőt. Ez még ifi úszóként sem sikerült neki. Egyik versenyen sem. Most valahogy viszi a lendület.
Víztükör (2. rész)
Körkép 2018. 81. oldal
Glendel Gréta remegve tápászkodik ki a medencéből. Ugyan nemet is mondhatna. De mégis kijön. Azért ő is kíváncsi, mi van Isti bával.
Hogy összeaszott ez az ember! Mintha egy gonosz szellem kiszívta volna belőle az életet. Talán alkoholista is. Felragyog a piros bőr. Biztosan az.
- Hallom, a lányod is ügyesen úszik, Grétike! Nem fog versenyezni?
- Kizárt dolog. – Gréta hiába próbálja előbányászni a fogai közül azt a sértést, amivel megbosszulhatná azt a rengeteg évet! Azt a rengeteg kínt.
- Jól tartod magad. Gyakran úszol? – cseveg tovább a kehes edző.
- Soha. Most vagyok először vízben. Gréta keze ökölbe szorul. Pedig mennyit várt erre a pillanatra, hogy jól lehordja a férfit a sárga földig! Aztán itt áll előtte megkukulva, némán, mint hét-nyolc éves korában. Hát egy szót sem bír kinyögni? Dermedt tekintettel néz, sírni lenne kedve.
Akkor legalább megátkozom magamban. Kívánok neki valami nagyon-nagyon rosszat. Balesetet. Vagy mit tudom én. Egy beteg gyereket, aki járni is alig tud. Ránéz Isti bá ráncos arcára. Hisz ez nagyon öreg! Rendben, akkor egy beteg unokája.
- Jót beszélgettünk, Grétikém, de most mennem kell. Vár a családom. Az ott a fiam és a feleségem. Megyek!
- Van fia? – ámul el Gréta, és a távolban feltűnő, körülbelül vele egyidős férfit kezdi el mustrálni.
- Nem vertem nagydobra a létezését – magyarázza az edző kényszeredetten. Láthatóan menne már.
- Hát nem – erősíti meg a volt úszó, miközben le nem veszi a szemét Isti bá fiáról. Arcán ijedt iszony. Akármennyire is próbálja leplezni az érzéseit, nem tudja.
- Pont az ilyen arckifejezések miatt titkoltam őt. Pont az ilyenek miatt – mutat az edző ujjával Gréta fejére. Majd megkeseredett vonásokkal odalép idős feleségéhez. Átveszi a nőtől a gyerekük támogatását. A férfi lába kacska, és kifelé hajlik. Járásra alkalmatlan, csak tipegni, sántikálni lehet vele. Karjai görcsbe rándulva lógnak a mellkasa előtt, időnként meglibbennek, mintha széllökés taszítaná meg őket.
Isti bá fia ekkor Grétára emeli tekintetét. Hosszan bámulja. Állandóan szétnyílt szájából nyál csorog. Az anyja rászól:
- Nem illik megbámulni másokat.
- De hát ő is bámul engem – nyökögi nehezen artikulálva, esetlen hangon.
Gréta ekkorra elkapja a fejét, és visszaugrik a medencébe. Leúszik úgy ötven métert, hogy egyszer sem vesz levegőt. Ez még ifi úszóként sem sikerült neki. Egyik versenyen sem. Most valahogy viszi a lendület.